Mintha egyetlen, megfeszített kötél lenne az összes út, s ez a feszes egyenes egyszerre taszítana és vonzana. Elveszíteni az egyensúlyt, megbillenni és leesni? Végzetes… Kitartóan összpontosítani? Korai halál… Miért nincsen egyszerűen csak két kapaszkodó a két oldalán, amelyeket a megingott ember még mielőtt kétségbe esne, megragadhatna, egy pillanatra megállhatna, gondolkodni, hálát adni azért, hogy van, hogy lehet, hogy maradhat, majd percek törtrészei alatt lepergetve minden apró mozzanatot magában felállna és táncolna tovább? Légies könnyedséggel.
Kötéltánc
2008.04.11. 02:00 | Ms Drama Queen | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://melyviz.blog.hu/api/trackback/id/tr73420702
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
