A köd egyszercsak felszállt. Váratlanul, hirtelenül, óriási meglepetést okozva. A múlt emlékei tisztes távolba merültek. Megszűntek a jajkiáltások, a kínzó emlékképek, a kapaszkodás… a tátongó, meredek szakadékot a felszívódó űr betemette és a távoli horizontról…
Felfoghatatlan
2008.11.26. 00:20 | Ms Drama Queen | 1 komment
Késő
2008.11.22. 13:07 | Ms Drama Queen | Szólj hozzá!
fájnak, sértenek, bántanak a hangok... a zene is... kerülöm őket… néhányat közülük különösképpen… csak az egészen kivételesek esnek jól... mindeközben pedig hihetetlenül távolivá vált a múlt és már nem akarok erre gondolni… a „volna” már…
nem
2008.11.22. 00:50 | Ms Drama Queen | Szólj hozzá!
Továbbra sem megy. De próbálkozom. Addig:"Walking down the street Distant memories Are buried in the past forever"/Scorpions: Wind of Change/
nagyon
2008.11.01. 03:33 | Ms Drama Queen | Szólj hozzá!
a fojtogató magányban fullasztó a lélek vihara és a leszakadó emlékfoszlányok némán emésztő keserűsége mártja vérbe az elképzelt boldogságot... Hogyha eltűnünk egy perc alatt Velünk semmi sem tűnik el Mindig itt vagyunk egy ég alatt Lehet észre sem veszel Lehet,…
Valaha is...?
2008.11.01. 02:55 | Ms Drama Queen | Szólj hozzá!
Will I ever see?...You think that I cant live without your loveYou'll see,You think I cant go on another day.You think I have nothingWithout you by my side,You'll seeSomehow, some wayYou think that I can never laugh againYou'll see,You think that you destroyed my faith in love.You think after all…
