fájnak, sértenek, bántanak a hangok... a zene is... kerülöm őket… néhányat közülük különösképpen… csak az egészen kivételesek esnek jól... mindeközben pedig hihetetlenül távolivá vált a múlt és már nem akarok erre gondolni…
a „volna” már kitörlődött a szótáramból… az utolsó, harmadik fázisba érni ijesztő… eltávolodni a történtektől, kívülről tekinteni az egykorra… kimérten… rezignáltan… maradéktalanul elkönyvelve a tételeket…
ilyenkor a legfájdalmasabb átélni a kudarcot, a csalódást… értelmetlen dühvel állni a kései felismerések előtt…
de a múlt megmásíthatatlan… a fájdalmak kitörölhetetlenek…
