furcsa itthon lenni... karácsonyra hazajönni... itt vannak a szülők és ez nagyszerű, s egyben különleges is, hiszen olyan ritkán látom őket... keveset vagyok itt...itthon... ellenben hiányoznak, már most nagyon hiányoznak az emberek, akik között, akikkel élek... mindenki távol van...
ezek a napok arról szólnak, azért vannak, hogy a szeretteinkkel együtt legyünk... azokkal, akik fontosak számunkra... csak úgy, egyszerűen együtt... és pont ekkor, amikor fizikailag nem vagyok egyedül, van élet a lakásban, (van ennivaló a hűtőben! sic!) kedves mosolyra ébredhetek, nos, pont ekkor érzem annyira, annyira nagyon egyedül magam... bizonyára különösen hangzik, de hiányoznak azok, akikhez tartozom...
jövőre talán meg kellene valósítani egy közös karácsonyozást... pesten... a hazai után... vagy előtt... vagy közben... valahogyan... egyszerűen nem vagyok einzelgänger típus... tudomásul kell venni... az élet pedig túl rövid...
