Teliholdba transzformálódott a két szivárvány és a Caipirinhák íze Lisszabont idézi. A másik otthont. Kérdőjellé görnyedek, de most nem fáj. A Város, Ez a város utántöltött reménnyel. Még mindig megmenekít a magánytól. Mert éjszaka is lüktet, még ha csendesebben is. Titokban felnéztem a holdra. Portugáliában is így, pontosan így kell, hogy látszódjon. Így kell, hogy lássák. Egyszer majd nekem is kell. Legalább…
