Kegyetlen áruló vagy. Szőnél inkább cselt, vetnéd elém újabb és újabb fondorlataidat, felémküldve az ármánykodó másokat. Megküzdenék velük, férfiharcot megszégyenítően is, megvívnám a csatát és diadalt aratnék. Ha őket küldenéd. De nem. Tétova ábránd volt. Az árulást a zsigereim közé csempészted, jó mélyre rejtetted, láthatatlanul. Hagytad, hogy a részem legyen, bennem engemmé téve… Majd markodba hahotázva szabadjára engedted, és mint a gyilkos kór, egyszer csak elkezdett terjedni, hirtelen, és pillanatok alatt kitört… Jajkiáltás a légüres térbe, fájdalom, velőtrázó zokogás…
Árulás
2008.04.05. 19:36 | Ms Drama Queen | 1 komment
Címkék: fájdalom árulás jajkiáltás
A bejegyzés trackback címe:
https://melyviz.blog.hu/api/trackback/id/tr63412751
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
e.cs. · http://sznobjektiv.hu 2008.04.06. 01:47:42
Eszterem drága! ha nem tudnám, mi van mögötte, rezzenéstelen szempillákkal és félrehúzott mosollyal mondanám, ezért kértem, hogy írj, hogy lássak belőled olyat, ami mélyvízben legel...hogy lássam azt a stílt, ami nem tdk, ami nem hvg, ami belőled szakad, mert tudom, hogy te is könnyebben írsz, mint beszélsz, még ha nem is hiszed...de már biztos vagyok benne...kitartás!!!
A kockaköveken végigloholt a pestis és nem hagyott szerelmes pillantást a szomjúhozóknak...
A kockaköveken végigloholt a pestis és nem hagyott szerelmes pillantást a szomjúhozóknak...