Még ha azt is hittem volna valamikor, bármikor korábban, hogy új utakra van szükségem, le akarom dobni a béklyókat és a torkomat fojtogató köteleket szétfeszíteni, majd zihálva kapkodni szabad levegő után, egy valamiről minden bizonnyal megfeledkeztem. Ha minden kapocs meglazul, azzal együtt az anyag is elenged…Mert bármennyire nagyszerű is magunk mögött hagyni mindent, feloldani a kötelékeket és kilépni mindenből, melyik asztronauta lebegné át boldogan további életét, ha az űrhajó földi pályájáról letérve, új utakat keresve elveszne a kozmoszban és utasai soha többé nem jutnának vissza a Földre?