Love is all around? Na hiszen...
Egyelőre nem tudom nevén nevezni ezt a fázist. Nem látok fantáziát azokban az emberekben, akik körülvesznek… és én egészen konkrétan ide akarok visszajönni… milyen esélyeim vannak így bárkire is? Nem túl jók, valljuk be…
Persze a színeket egyre tisztábbnak és sokfélébbnek látom… és otthon érzem magam… otthon, távol az otthontól… istenigazából csak a barátaim jelentik a különbséget… ha ők is itt lennének, nem lenne miért hazamenni… így persze van… de mennyire különös, hogy teljesen otthon tudom itt érezni magam? Arról viszont nyilván fogalmam sem, milyen lehet Lisszabon, ha itt dolgozol… ha szürkébbek a napjaid… és ráadásképpen halálegyedül is vagy… mert az Erasmus más… ezer ember, rengeteg program, bulik, kirándulások, tengernyi szabad idő… de a munka… amikor az egész nap elmegy és már csak fáradtan hazaérni van erő, vajon azt hogyan bírom majd totálisan egyedül a távolban? Mindenki nélkül? Plusz ennek tetejében Valaki nélkül? Lassan anyakönyveztethetővé tehetném ezt a nevet, annyit használom… Nincsenek nagy igényeim… a hímnem képviselőit is tudom nélkülözni… csak néhány ölelés hiányzik… azt hiszem, más egyéb nem is…
