Állandóan helyesen akarunk cselekedni. Bölcsen. Legjobb megoldásokat keresve és kitartóan, akár görcsösen ragaszkodva ezekhez. Itt van azonban a megjósolhatatlan: a jövő előre nem látható, biztos kimenet nincsen. És mint ilyennél, a véletlen tagot is számításba KELL venni. Azaz az emberek közti interakciók kimenete a résztvevők hozzájárulásán kívül egy random tényezőn is múlik. A leghelyesebb tehát az lehet, ha a maga részéről az ember mindent megtesz, ami a sikeres végkifejlethez szükségeltetik, számol az előreláthatatlannal, majd vár. Egyfelől a többi aktor cselekvésére, másfelől a végkifejletre: hogy mi történik. A saját hozzájárulás teljessége nem garancia semmire, de biztonságot ad: a meggyőző tudást arról, hogy a lehető legtöbbet megtett valamiért, ami azonban nem csupán tőle függ. A nem mindenhatóság fájdalmas, de beismerése nem tesz esendővé. Segít elfogadni a kudarcot és megtalálni az utat a sikerhez.
